Tegnap volt egy határidős dolgozatom. Írtam majd egész nap, kisebb megszakításokkal, de úgy este 6 körülre összecsaptam. Annyi hiányzott hozzá, hogy egy értékelést kellett volna odatenni a végére. Gondoltam, lefotózom. Tablet, telefon lemerülve (fiam szobájában). Feltettem őket töltőre. Tanulok közben - közben nyüzsög körülöttem mindenki, megy a tv, legkisebbik drágám a hangos gondolkodás és az azonnali élménymegosztás híve, hát lassan haladok (ha egyáltalán). Egy óra múlva gondoltam, fotózok. Tablet és telefon fiam szobájában lemerülve. Na, akkor kicsit ordítoztam. Megint feltettem őket töltőre. Anyukám megragadta az alkalmat egy porszívózásra, pedig nem is kértem, de hát ugye nagy a por (tényleg nagy, kinek van ideje takarítani??), agyam zúgott. Este 8 körül lefotóztam azt a vackot. na, akkor jött a kérdés, nade hogy is kell beilleszteni? Nem vagyok egy digitális bennszülött (vagy mi), eltartott vagy fél óráig. Na, mondom, még gyorsan átolvasom. Felénél hazajött emberem. Hogy a főnöke megint milyen hülye volt. OK. Viszont megkapta a külföldi állást. Hurrá! De akkor mi lesz a sulival, meg az egészségbiztosítással? Honnan tudjam? De nézzek utána. Jó. De mikor? NEM MOST! Bakker, lejár a határidő a dolgozat beadására és meg már 3 órája kész vagyok, de aki él, hátráltat! Na, elolvastam, javítottam, elolvastam, javítottam, elolvastam, feltöltöttem. Éjjel beugrott, hogy egy pontot félig átírtam (a másik felét meg nem), hát azok nincsenek összhangban. A francba! Már csak abban reménykedem, hogy a tanár élete is hozzám hasonló és abban a szellemben fogja olvasni. Mármint a figyelmét megosztva és nem annyira minden apróságra koncentrálva...