Nem mondhatom el senkinek, de muszáj. Ma hajnalban meghalt Sanyika, a cica. Valamikor másfél éve írtam róla egy zavaros posztot, hogy épp 2 kilós és visszük mûteni a hatalmas hasi sérvét meg egyben ivartalaníttatjuk is. Hát, sajnos most mindennek vége. Ott nyugszik a kertben, a lányom másik cicája mellett, aki 1 hete halt meg. 
Sanyika idôközben hatalmas és méltóságteljes kandúr lett. Sosem fogom elfelejteni, ahogy ment azaz vonult elôttem a gyögyörû, áramvonalas testével. Tökéletes cicateste és mozgása volt. Tegnap délután, mikor kinéztem az ablakon, épp egyetlen könnyed szökelléssel fenn volt az eperfán. Igen, mondták, hogy a macska veszélyben van odakinn. Tavaly nyáron fokozatosan szoktattam a kerthez, nagyon akart menni. Sanyi egy vadmacska volt. De óvatos is. Ha jôttünk haza és kiszaladt elénk a kerítésen át, a közeledô autó hangjára azonnal vissza is ugrott. Nekem sem volt vele kapcsolatban veszélyérzetem, annyira óvatos volt. És nem is barátkozott senkivel, 1 méternél még a házbeliek sem mehettek közelebb hozzá. Tegnap még itt ült az ölemben, mikor mentünk a kertbe, szokás szerint picit leült a lépcsô tetejére egy nyakcirógatásra. Közben hazajött egyszer, aztán megint le. Mikor jöttünk haza a lányommal, hívtuk, de csak ült a járdán, jelezve, hogy még dolga van... Aztán éjjel mentem érte, hívogattam, kimentem az utcára, mert ha átment a harmadik szomszédos kertbe, akkor nem hallotta. És akkor megláttam egy szürke kupacot az út közepén. Éjjel alig van forgalom. Odarohantam, kívánva, hogy egy kabát legyen. De Sanyika élettelen teste volt. Kitört a nyaka, a teste meleg volt még, de nem élt. Attól félek, hogy a gyér forgalomban átsétált a túloldali mezôre és a hívó szavamra szaladt vissza és nem figyelt. Ölbevettem, hazahoztam, a kerti hintaágyban ringatóztunk sokáig, aztán eltemettem. Egy hete ástam a másik cica sírját, de ez most... nincs rá szó, hogy mennyire fájt. Belefektettem, a fejét a lábára hajtottam, a farkát a teste mellé. Mintha aludt volna Sanyika. Alig tudtam rászánni magam, hogy betemessem. A másik nagy cica, Vili, egész éjjel sírt. Hallottam, mert nem tudtam aludni. Isten veled Sanyika. Hogy estem volna le a lépcsôn, hogy 1 perccel késôbb, vagy csak 1 másodperccel késôbb érkeztem volna. Vagy mentem volna hamarabb. Akárhogy máshogy, csak ne így. Nem gondoltam, hogy ennyire tud fájni.