Holnap műtik a lányom cicáját. Nem úgy, hogy mondta, hogy holnap viszi és mi drukkolunk, hanem úgy, hogy a kiscica itt van már majdnem 3 hete, elvittem az állatorvoshoz 2 hete, időpontot kértünk és kaptunk holnapra, reggeltől éhezés, késő délután köldöksérv műtét+ivartalanítás és a lányom üzente, hogy drukkol. Svájcból. Utána itt a gond, hogyan különítsük el a másik cicától, mert egész nap játszanak, de most nem kellene legalább 1 hétig. Gondoltam, anyukámra bízom pár napig a lábadozót, mi meg elmegyünk a másikkal a Balatonhoz a lányom lepukkant kis házába, ahol amúgy a fiam van hetek óta, nyilván olyan állapotban is van. Mármint megyünk a legkisebbik fiammal, hogy legalább párszor fürödjünk a Balatonban. Cicástól, mert őt meg csak nem hagyhatjuk itt anyukámra a másikkal. Anyukám meg... remélhetőleg azt már nem lépi meg, amit anno 15 éve, hogy míg mi nyaraltunk, addig elaltatta a macskákat. Most csak hazamegy valamiért és elfelejti, hogy itt a cica és nem jön vissza...

Közben meg szegény kicsivel tanulni kell az osztályozó vizsgára, miután 3 hónapig magántanuló volt, míg Finnországban voltunk. Ahol amúgy járt suliba, de az nem számít. Pedig kapott róla papírt is. Szenvedünk rettenetesen, ez a saját gyerek tanítás nyári szünetben egy horror. Amúgy mindent tud majdnem, de bizonytalanul, nem tudom, vizsgahelyzetben mi jön elő belőle.

Ember meg elment haza Kóciába anyját látogatni, onnan majd elrepül Franciaországba barátját nézegetni, onnan vissza Kóciába és végül haza. Nekünk meg egy kempingre sem telik. Aki nem dolgozik, mert ápolásin van az auti gyerekkel, az ne is egyék... Na jó, ennivalóra még telik. Meg nem is lenne kedvem anyóst látogatni. 14 éve évente azért járkáltunk évi 1-2-szer, hogy megnézzük még utoljára. Műtötték 15 éve a szívét, akkor mondta a doki, hogy ha nem fogy le, 2 éve sincs hátra. Azóta hízott 15 kilót és él. Após meg meghalt tavaly. Exapós meg idén, mert 96 évesen elütötte egy autó.

Na, megyek aludni, holnapi nap sem lesz rövidebb a többinél, remélem kiscica jól bírja majd a megpróbáltatásokat. Azt mondták, jó, ha van 2 kiló a műtétkor. Lemértem ma este (beletettem a szennyeskosárba és nem akart kimenekülni), 2 kiló 5 deka. Úgyhogy készen állunk. Ez a kis cicó, mintha érezné, hogy valami közeleg, ma háromszor az ölembe feküdt. Máskor, jó ha kétnaponta bújik ide.