Anyukám is itt van nálunk. Na jó, az "is" túlzás, Ő van itt csak pluszban, mivel a lányom meg nála van, csereakciósan. Történt ugyanis, hogy egy este a nagynéném felhívta és nem tudott beszélni, a lányommal elmentünk hozzá - szerencsére van a lakásához kulcsom - feküdt egy nagy halom papír tetején, a jöttünkre felriadt és nem ismert meg minket, félt tőlünk. Mentőt hívtunk, bevittük az ügyeletre, ott kapott egy infúziót, feküdt 3 széken a folyosón, majd hajnali 1-kor közölték, hogy hazamehetünk... Addigra végülis már teljesen jól volt, bár még kicsit gyanakodva, de beletörődött, hogy a lánya vagyok, a járáshoz is már csak kisebb segítséget igényelt (egyedül még eldőlt) szóval minek ilyet a kórházban tartani? Ő ugyan alkudozott, hogy jó lesz neki ez a 3 szék reggelig, de én keménykedtem és taxit hívtam. Ja, orvos kérdezte tőle, hogy van, mire ő, hogy "Köszönöm jól", az automatizmusok még működtek, miközben azt se tudta jóformán, hogy hol van...

Azóta különben tényleg jól van. Kapott a múlt héten 5 infúziót, attól kikupálódott. Memóriája kb. félperces, a hosszútávú is csak foltokban, egy kérdés - nem kérdés és minden élmény újra új. Pakol. Mindent, mindenhová. Elvagyunk...