Tegnap jött a Mikulás... Kisfiam egy AIDA Luna maketthajót kinézett a boltban, megfűztük, hogy ne most, ne mi, majd a Mikulás.

Úgy volt, hogy a lányom beugrik vele este. Nem jött. Azért odatettem a csizmába a retro kisvasutas Utasellátó(!) feliratú csokit, a New Yorki szabadságszobor 3D Puzzle-t meg a világítós mikulássapkát a csizmájára, aztán jött a reggel. Kisfiam nem vette észre a kupacot. Egy idő után mondtam Neki, hogy ott egy mikulás sapka. Erre mit csinált?? Kereste a hajót, majd, miután nem találta, sírva fakadt. Há' mondom, kinyírom a lányomat...

Aztán felrémlett, hogy reggel becsippant a kapucsengő, mint amikor valaki beüti a kapunyitó kódot. Mondom, lehet, hogy mégis itt volt a lányom, csak nem akart becsengetni? Nyitom az ajtót, ott a hajó meg 2 kicsi csomag. Na, volt nagy öröm, csak találgattuk, vajon a Mikulás miért jött kétszer?? Na meg a 2 kis csomag... Te jó ég, szomszéd kislányok is megleptek, bakker, mi meg elfelejtettük... Na gyorsan, ház összes csokiját összekapva, egy kis arany dísz-zacsiba behalmozva, gyorsan lábujjhegyen osonás a kilincsig... Utána feltűnt, hogy egyébként egyáltalán nincsenek itthon. Este megjöttek, erre 10 percen belül kopogás, kinézek, hát a küszöbön egy csokis sütis doboz. Flóri kedvence. Egyből levettem, hogy ezek szerint a csomagok nem a szomszédtól származtak reggel. Flóri meg, hogy a Mikulás reggeltől-estig dolgozik... De akkor kitől? Öreg bácsi az elsőről?? De egy fia csoki nem volt már itthon. Még szerencse, mert másnap (vagyis ma) kiderült, hogy azokat is a lányom hozta, mert folyton sírok, hogy nekem semmit nem hoz a Mikulás. Angyal ez a lány...