Ma hívtam egy ortopéd orvost, akit a minap egy egyetemi tanárom ajánlott figyelmembe. Pasi kedves, hivatkoztam a "közös ismerősre", hogy tanítványa vagyok... Kérdezi a dokibácsi, hány éves a kisfiú? Mondom, 7 és fél. Akkor nagyon korán szült, mondja. ??? Ja, öööö... így én. Vagyis inkább kicsit későn járok egyetemre, 51 éves vagyok. Most rajta volt az öööö válasz sora. Aztán túljutván a sokkon, megbeszéltük a randit szerdára. Így jártam. Mondjuk régebben, olyan 40 körül volt, hogy felhívtam egy álláshirdetést, mire a vonal túloldalán lévő - hang alapján - kapásból úgy reagált, hogy Elnézést, nem pályakezdőre gondoltunk... Vagy már anyaként felszólt a postás, hogy menjek le valami csomagért és mikor mondtam, hogy azonnal jövök, sikerült emígyen megnyilatkoznia, hogyaszongya Mondjad anyádnak, hogy adjon 200 forintot is... Hm... hangilag örökzöld vagyok.