Szórakoztatom magam a régi beírásaimmal. Na mindegy, ne menjünk bele...

Csak hogy nehogy valakiben hiány maradjon Homeless Tibi öveivel kapcsolatban. Jól sejtettem a 70-es éveket, a Charlie angyalai első verziójának fazonjai kínai műanyagra hangolva. Igen szélesek, fonottak, lukasak, szegecseltek, de ami a legtutibb, széles gumi elöl nagy művirágcsokorral. Nekem volt kínos, hogy nem kell 1 se, végül elhoztam négy szolidat, na jó, párducmintásak..., de pulóver alatt konkrétan öv funkcióra (úgy, mint nadrágtartás) teljesen rendben vannak. Gabi szerint (másik őr) nincs velük semmi baj, csak ki kell várni, hogy a divat visszataláljon hozzájuk. Gabi, aki cigány, kb. 150 kiló, valaha pék volt, de már mozdulni alig bír, ül ott az őrbódéban és haláli jókat mond.

A házunkkal szemben az út túloldalán van egy kutyaiskola, odajár az elit, többnyire autóval, verik fel a port, aztán néha egészen megrémülök, miket és mi módon ordítanak a kutyáiknak. Mögöttük meg a Krízisszálló, ami éjjeli menedékhely homelesseknek. Párszor volt olyan szituáció az elmúlt 12 évben, hogy beszédbe keveredtem egyik-másikkal, hát értek nagy meglepetések. Pozitívak.

Meg ha már a furcsa találkozásokhoz keveredtem valahogy, pedig nem volt szándékom... Egyszer matatok valamit a ház előtt, egy arra járó idős férfi szólt hozzám, aztán olyan jóba lettünk hirtelen, hogy még be is invitáltam a kertbe. Aztán búcsúzkodáskor mutatkozott be, hogy Ő az idősebbik Varnus Xavér. Van a mondás, hogy öregség ellen nincs orvosság, de nem mindegy, hogy édes öreglány lesz belőlünk vagy randa vén banya. Na ez pasikra is igaz és Ő volt az édes öregúr legfelső szintje. Bezonyám, ilyen hely ez a... ha-ha, nem árulom ám el magam ilyen könnyen... szóval ez a mi kis külvárosunk.