Csak azért ez a cím, mert itt van az agyamban, de nem visz rá a lélek. Vagyis a lustaság, vagy mi. Itthon műveljük a semmittevés művészetét. Na jó, egy kis bevásárlás, hogy éhen ne vesszünk, egy kis porszívózás, hogy az allergiánk meg ne öljön...

Tomi asztrálutazást fontolgat egy előző életébe. Ahelyett, hogy füvet nyírna. Nem hülye... Emberemnek jó ha a háta közepét látjuk, ahogy áll a számítógépe előtt, de gyakran az ajtót is becsukja. Flóri menekül a Roblox-ban (vagy miben) Pacman elől, én meg épp a főzés elől menekülök a blogírásba.

Azt gondoltam, majd írok blogot és abban aztán úgy leírok minden véleményemet, hogy csak na, most meg itt vacakolok, hogy de mi lesz, ha elolvassa az, akiről a vélemény szól, mert azért tudok én ám köcsög lenni, sőt, alapjaiban itt akartam kiélni ezt az oldalamat. Még nem léptem túl a félelmeken. Talán majd egyszer átlendülök...

Olvastam ma egy ismerősöm oldalán, hogy voltak Bogláron és este fél 10-kor csak valami nagyon gagyi hamburgert kaptak a gyereküknek. Mi meg ott voltunk 16 napig nyáron, és éppen pont hamburgerrel ettem magam degeszre, mert a kemping büféjében kifejezetten meglehetős hambit adtak tök jó áron. Mi meg épp ott sátoroztunk a büfétől 10 méterre. Volt, hogy még ki is hozták a sátorhoz a sültkrumplival együtt, amit Flóri kedvéért ropogósabbra sütöttek a szokásosnál. Na, milyen jó nyarunk volt!